3. fejezet: Ez Justin.

"El mentem fürödni és utána ágyba is bújtam. Kicsit még gondolkodtam Justinon, de szerencsére hamar el is aludtam...."

 Reggel Emy-vel mentem suliba. Gyalog mentünk,mert egyikőnknek sem volt kedve buszozni. Mikor már elindultunk, éreztem,hogy a mai nap más lesz mint a többi,de ezt Emily is észre vette. 
-Hé,Lola! Gond van?? -kérdezte 
-Semmi,csak fura elő érzetem van a mai nappal kapcsolatban.-mondtam Ezzel abba is maradt a beszélgetés.Csendben sétáltunk egymás mellett.nem az a kínos csönd volt,inkább meg nyugtató. Az iskola kapuhoz érve,megpillantottuk a kapuban várakozó plázacicát és " pulikutyáit". Bella, szokatlan módon nagyon várt valamit, vagy inkább valakit. Mindegy is, eddig sem foglalkoztatott,hogy mit csinál,ezután sem fog. (..) 
Mivel volt még idő a becsengetésig,így Emy-vel le ültünk az egyik padra. El kezdtünk beszélgetni mindenféle dolgokról, és azt is megbeszéltük,hogy suli után el megyünk vásárolni. Beszélgetésünket egy fekete kocsi hangos zúgása zavarta meg. A plázacicák ennek elég jól meg örültek. Most már biztosak voltunk,hogy Bella ezt a valakit várta oly kitartóan. Mivel kíváncsiak voltunk arra,hogy ki is ez a személy fel álltunk,hogy jobban lássuk. Az illető ki szállt a kocsiból,bezárta,majd Bellához sétált. s egy csókkal köszöntötte. Említettem már,hogy utáljuk egymást Bellával? Ha nem,akkor most mondom! (...) 
A plázacica majd' el olvadt, mikor a fiú megcsókolta. Ahogy elnéztem,a fiú is elég jól öltözött volt. Fekete ülepes nadrág, piros Supra és fehér póló. Haja az ég felé állt és nap szemüveg volt rajta. Várjunk csak! Ez az alak nagyon ismerős nekem! Ülepes gatya, az elhagyhatatlan supra és a fel tüsizett barna haj! 
-Ez Justin?!!:o 
-Tessék? Hol?-kérdezte Emy. 
Ezek szerint hangosan gondolkodtam!-.-" 
-Emy! Ez az alak Justin! Ott!, aki Bellával enyeleg a kapunál! 
Erre Emily oda nézett s tátva maradt a szája.
-Ezek szerint tényleg Ő az. De miért nem szólt,hogy itthon van? Elfelejtett volna? 1 év alatt el felejtett!:/ (?) Akaratlanul is könny szökött a szemembe. Emy a hátamra simított,ekkor végleg eltört a mécses.Hangos zokogásba törtem ki. Jelen pillanatban nem érdekelt,hogy ki lát, vagy épp mit gondol. Csalódtam Jus-ban. Ezek után nem volt kedvem tovább a suliban maradni,így fogtam magam és elindultam a kapu felé. Ám ezt Emy is észre vette és utánam kiáltott.. 
-Hé, Lola! Megálltam, egy pillanatra hátra néztem,megrántottam a vállam és újra indultam volna, ha nem ütközök bele valakibe.....

Sziasztok!:) Itt is van a következő fejezet. Elég rövid lett:s De meg próbálom majd a többit hosszabbra írni:3 xoxo:Marslako*-*