1. fejezet Hiányozni fog

* 1 évvel ezelőtt* 
 A mai napon is az ébresztő órám hangos csörgésére ébredtem,ami pontban 06-15-öt mutatott. Nagy nehezen kikeltem az ágyból és bementem a fürdő szobámba. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet.Hajamat tűegyenesre vasaltam.A sminkem csak egy kis szempilla spirálból és szájfényből állt. Ezután gardróbomhoz sétáltam és kivettem egy csőszárú fekete farmert és hozzá egy " I Love You" feliratos felsőt.Gyorsan felvettem a kiválasztott ruhadarabokat,majd fogtam az iskola táskámat és már rohantam is le a lépcsőn. Anyu a konyhában volt,és épp készítette a reggelimet.
- Jó reggelt anyu!-mondtam s nyomtam egy puszit az arcára. 
-Neked is kicsim! Itt a reggelid.-mondta és oda adtam a már becsomagolt ételt. 
-Köszi anyu. Én mentem mert el fogok késni.- mondtam mivel az óra már 07:25-öt mutatott. 
-Rendben.szia kicsim. 
-Szia anyu.-azzal ki is léptem az ajtón. A suli nem volt messze a házunktól,így pontban 07:40-re a sulihoz értem.ott barátnőm Emily várt a kapuban. 
-Helló csajszi:DD - mondta majd megölelt. 
- Sziaa:3-mondtam és én is viszonoztam ölelését. 
- Hát Just hol hagytad,- kérdezte 
-Nem tudom merre van,talán ma is el aludt!-nevettem fel. Ezen Emily is felnevetett,majd elindultunk a terem felé. Első óra matek...Blee ._. Következő óra ofői volt.Az osztály már előre tervezte a végzős bált.ami 2 év múlva lesz.Habár nem értem miért ilyen korán,de azért én is gondolkodtam már rajta. Mindenkinek volt már párja.csak persze,hogy nekem nem. 
-Nem baj,majd beszélek Jujuval.-gondoltam magamban. Tudni illik,hogy Justin felettünk jár egy évvel. (...) Az óráimnak szerencsére hamar vége lett és indulhattam haza. Furcsállottam.hogy Biebs ma nem volt suliban. Nem szokott ilyet csinálni,mindig megjelenik az iskolában, még ha el is alszik,de akkor is bejön. Kicsit fáradtan értem haza a suliból.Anyu a nappaliban ült a kanapén,s egy levelet tartogatott a kezében.
 -Szia anyu! Megjöttem!- s közben leültem mellé. 
-Szia kicsim!-mondta. Feszengve tartogatott egy felbontatlan levelet a kezében,majd szomorúan rám nézett. -Mi az anyu! Baj van?:o-kérdeztem ijedten. 
- Ezt inkább döntsd el te!- mondta,majd a kezembe nyomta a borítékot,amin a nevem volt. 
-Anyu! Ez mi?-kérdeztem értetlenül 
-Lola! Ezt a borítékot Justin adta oda nekem kb. 2 órával ezelőtt.Megkérte,hogy ne nézzem meg.Azt mondta,hogy ha hazajössz adjam oda neked és olvasd el. Mondott még valamit,de ezt gondolom te is hamarosan megtudod.Sajnálom kislányom.-mondta bánatos arccal. Ijedten anyára néztem,majd felbontottam a levelet.Ez állt benne: 
" Lola! Tudom,hogy ez így nem a legmegfelelőbb mód a búcsúzkodásra,de más lehetőséget nem találtam. Anyunak a munkája miatt Kanadába kell mennie,mivel ott kapott újabb állás lehetőséget. Anyu úgy döntött.hogy Kanadába költözünk,mert nem szeretne magamra hagyni hosszú ideig. Lola, te vagy a legjobb barátom! Tudom,hogy ez most nehéz időszak lesz mind kettőnk számára,de más megoldást nem találtunk.Nagyon sajnálom! :s Mikor ezt a levelet olvasod,mi már úton vagyunk Kanadába. Ígérem mindig hívlak és beszélünk minden lehetséges módon. Vigyázz magadra kérlek! Még egyszer nagyon sajnálom,hogy nem személyesen közöltem ezt veled. Nagyon szeretlek xoxo..Justiin"
A levél végét már könnyes szemekkel olvastam el. Egyszerre voltam szomorú és dühös is. Fel rohantam a szobámba,összetörve. Sírtam,ordítottam és szenvedtem. Bejött anyu,majd faggatni kezdett,hogy mi állt a levélben, de én csak magam elé meredtem. Bele akartam kezdeni,de nem ment. Ekkor,hirtelen szorosan megölelt anyu. Én pedig sírtam és sírtam a vállán. Soha nem gondoltam volna,hogy egyszer el fog menni. összetörtem. Ő volt az az ember,aki mindig ott volt velem, és hiába basztam el mindent folyamatosan, ő akkor is tiszta szívéből szeretett. (..) 
Miután anya kiment a szobámból,bele dőltem az ágyamba és tovább zokogtam a párnáim között. Nem tudom,hogy meddig sírhattam..de azt vettem észre,hogy este van. Gyorsan megfürödtem,és el tettem magam más napra.
  
Sziasztok! Ez lenne az első fejezet.:) Remélem tetszett. Igyekszem hozni a frisseket:D xoxo Marslako*-*